Olvasói levél
Olyan cikket olvastam az Élet és Tudmány ez évi 3. számában BUDAPEST KÖZLEKEDÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉRŐL, amely mindenkit érdekel, aki törődik fővárosunk jövőjével. Hadd fűzzek ehhez néhány gondolatot!
A cikk fontosságuknak megfelelően foglalkozott a tervezett három déli híddal, pontosabban a hidaktól meghatározott három kelet—nyugati irányú úttal. A legbelső út a déli összekötő vasúti híd mellé tervezett lágymányosi közúti Duna-hídon vezet majd keresztül. A középső út a Csepel-szigetet is átszelő Munkás körút, s ehhez meg kell építeni a csepel—budafoki hidat. A harmadik út — az autópályagyűrű déli szakasza — szintén egy új hidat kíván.
„Ha az említett három útból 2000-ig csak egy valósulna meg, az valószłnüleg a Munkás körúti változat lesz. Ez ugyanis összekapcsolná az autópályákat, javítaná a déli kerületek közlekedését, s bizonyos mértékig tehermentesítené a meglevő kelet—nyugati irányú főútvonalakat is.”
A Munkás körúti változat javára felhozott érvek kiegészítésre szorulnak. Ez az út amellett, hogy enyhítené a Belváros közlekedési gondjait, egy olyan új városfejlesztési vonalat nyitna meg a munkáskerületeken keresztül, amelyen új, központi intézményeket helyezhetnének el. Ilyenek ma csak a belső kerületekben képzelhetők el, mert a sugaras városszerkezet következtében mindenki számára csak ott hozzáférhetők.
Ami a hidak építési sorrendjét illeti, sajnos nem úgy áll a dolog, ahogyan azt a cikk írója állítja. Valójában a sorrend épp a fordítottja annak, amit az idézett cikk közöl. Budapest általános városrendezési tervének legfrissebb dokumentuma, a városépítési koncepció (1980. december) szerint a déli hidak közül a középső vagyis a Munkás körúti csak a másik kettőt követve és csak 2000 után épül meg! S az erre vonatkozó nyilatkozatok közül is megemlítek kettőt.
1980. október 15-én a Városházán egy sajtótájékoztatón ez hangzott el:
„1985-ben kezdenek hozzá az új lágymányosi híd építéséhez ...", s a sajtótájékoztatón szó sem volt a Munkás körúti és az autópályahídról. Október 31-én pedig egy Budapest és környéke közlekedésének a fejlesztéséről tartott előadáson ezt hallottam: a lágymányosi hídnak a déli hidak közötti elsőbbsége aligha vitatható, hiszen ezt már régen eldöntötték.
A szerző tehát a cikkben olyasmit valószínűsít, amellyel ugyan nagyon is egyetérthetünk, a baj azonban az, hogy a valóság merőben más. De miért olyan fontos a hidak építésének a sorrendje? Azért, mert a város további fejlödését azok a hidak és utak határozzák meg, amelyek a közeli jövőben valóban megépülnek. Egyelóre azonban csak egyetlen új Duna-híd építése biztos, ez pedig a lágymányosi közúti hídé.
Hogy ez mennyire így van, arra jellemző, hogy minden közlekedésfejlesztési terv az M3-as. az M4-es, az M5-ös és az M6-os autópályákat egészen a külső körútig, (a Róbert Károly, a Hungária és a Könyves Kálmán körútig) vezeti, régen beépített területeket törve át. Márpedig a lágymányosi híd megépítésével tovább erősödik a város központos, sugaras szerkezete, s így azok a létesítmények, amelyek egész Budapestet, illetőleg az egész budapesti népességtömörülést (agglomerációt) szogálják, továbbra is csak a már ma is túlzsúfolt belső kerületekben helyezhetők el.
A Munkás körúti híd közeli megépítése tehát nem valószínű, noha csak ez a híd volna képes arra, hogy Budapest szerkezete jó irányban fejlődjön. A hidak építésének a sorendjét újra fontolóra kellene venni, s
előbb a Munkás körúti hidat kellene megépíteni, s csak aztán a lágymányosit. Két híd ugyanis ebben az évezredben már aligha épül Budapesten.
Benyó Bertalan
Élet és Tudomány 1981. március 20. 354.o.