A keszthelyi út sorsa
Lapjuk május 20-i számában egy természetvédelmi népfrontülésről olvastam, „Segélykiáltás a keszthelyi kastélyparkért” címmel. Mindig szorongva figyeltem ennek a parknak és a kastélynak a sorsát, és osztom azt a véleményt, amely szerint ezek értéke és veszélyeztetése önmagában is elegendő érv kellene hogy legyen a kastélyparkot átszelő új út lezárására.
Hadd mondjam el azonban, ennek az útnak nagyobb bűne is van ennél. Az tudniillik, hogy a városmagban teremt újabb közlekedési lehetőséget. Ez az, amivel mérhetetlen károkat okoz. Nemcsak a kastélyparkot Cill. a jelek szerint a kastélyt magát is) pusztítja, hanem olyan fejlesztési kényszereket teremt, amely miatt a legintenzívebben mindig a merev — beépített, régi infrastruktúrájú — városmagot kell fejleszteni, bővíteni. Itt pedig a fejlesztésnek mindenkori előfeltétele a régi bontása, a beépítési sűrűség növelése. A kicsit, a szűket le kell bontani, hogy nagyobbat, bővebbet építhessünk, illetve a még szabad területeket kell beépíteni.
Azt kell világosan látni, hogy a kastélyparkot átmetsző út igazolhatatlan, hiszen É—D irányban is, K—NY irányban is megvan a központ elkerülésére a lehetőség. Ezeknek az elkerülő utaknak a minél rövidebbé tételére vonatkozó elképzelések nagyrészt benne vannak az általános rendezési tervekben is. Sőt a rövidítő szakaszok egyikére (a Csapás út csatlakoztatása a 71-es úthoz) még hivatkoztak is a kastélyparki út igazolásánál.
A kastélyparkon keresztülvezető utat kizárólag a forgalmi zsúfoltsággal lehet indokolni. Csakhogy, ha félretolunk minden egyéb megfontolást, a központ forgalmi zsúfoltságával mindig és mindenhol igazolható a központ forgalmi átbocsátó képességének és ezzel fejlesztési kényszerének a növelése.
Baljós előérzetem támadt, mikor a jelzett cikk végén olvastam: „Olyan kompromisszumos megoldásra van szükség...” Nagyon gyakran visszaélünk ezzel a kompromisszum szóval. Ezt az utat nem lehet félig, vagy negyedrészben meghagyni. Ha pedig az út megmarad, lehet talán bizonyos intézkedésekkel a kastélyparkot és a kastélyt ért károsodásokat valamelyest fékezni, a pusztításnak az egész városra vonatkozó kényszere azonban érintetlen marad.
Benyó Bertalan
Magyar Nemzet, 1988. június (51. évfolyam)1988-06-07 / 135. szám 4.o.