A világkiállítási fejtörőhöz
A MEGRENDEZENDŐ világkiállítás színhelykiválasztásának dilemmájáról a Magyar Nemzet június 23-i számában olvashattunk Világkiállítási fejtörő címmel. A Fővárosi Tanács megbízásából a Buváti által készített tanulmányban hét színhely lehetőségét vetették fel, de a hét közül elég határozottan az aquincumi helyszín mellett álltak ki. Legalábbis a cikk szerint egyedül az aquincumi helyszín mellett nem említett a tanulmány hátrányt. Még a közlekedés oldaláról is az előnyeit ecsetelte, mondván: „A megfelelő tömegközlekedési kapcsolatok viszonylag egyszerűen kiépíthetők a szentendrei HÉV- vonal leágaztatásával és valódi gyorsvasúti vonallá való átalakításával." Ez a vélekedés azért meglepő, mert ez a HÉV a mellette futó szentendrei úttal ugyanakkor jószerével az egyetlen vonal, amely nagy tömegek ideszállítására igénybe vehető.
A bármilyen irányból ideirányuló forgalmat a már ma is zsúfolt, szűk városmagon kell keresztülpréselni, hiszen a kívülről várható forgalom túlnyomó része dél felől érkezik. Valaki azt vetette ellen, mikor ezt említettem, hogy egyáltalán nem baj, mivel így legalább mód nyílik — a világkiállítás megrendezéséhez kapcsolva — a központ súlyos infrastrukturális gondjainak enyhítésére. Ez a vélekedés a jelek szerint jól tükrözi a központi hivatalos szándékokat. Kísértetiesen egybecseng ugyanis azzal, amit a Magyar Nemzet május 17-i számában Új hangsúlyok Budapest fejlesztésében címmel „A főváros általános rendezési tervének programjá"-ról (1988) olvashattunk. E szerint „a tervezet kiindulópontja, hogy a fejlesztés területi súlypontját fokozatosan Budapest központi fekvésű városrészeibe kell áthelyezni, hogy az ott felhalmozódott feszültségeket, lemaradásokat végre felszámolhassák."
HOGYAN lehetne a fejlesztések súlypontját Budapest központjába áthelyezni, mikor évtizedek óta (ha ugyan nem másfél évszázada) ott van? Az persze igaz, hogy a feszültségek a legnagyobb mértékben és a leglátványosabban a központban halmozódnak. De miikor vesszük már végre észre, hogy a feszültségek éppen azért növekednek a legerősebben a központban, mert a fejlesztések egyre jobban oda összpontosulnak? Most a világkiállítás országos erőfeszítést kívánó megrendezése ismét a központ fejlődésének adjon lendületet?
A Világkiállítási fejtörő című cikkben említett döntéselőkészítő tanulmány készítőinek becslései szerint „a legolcsóbb az aquincumi és a kőbányai vásárterület lenne". Nagyon fontos volna, hogy ismerjük mindnyájan ezeket a becsléseket. Azt tudniillik, hogy a szükséges fejlesztések közül melyeket írtak a világkiállítás terhére, és melyeket tekintettek adottnak, mondván, hogy ezek a világkiállítástól függetlenül is megépülnek 1995-ig. A jelenlegi gazdasági körülmények között ugyanis a legkevésbé sem egyértelmű, ki mit tekint, és hol mit tekintenek feltétlenül megvalósítandónak 1995-ig.
A FŐVÁROS déli szektorában tucatnyi helyet meg lehetne jelölni (hármat a tanulmány is említ, sőt, a gazdagrétieket esélyesként), amelyek érdemesek az alapos megfontolásra. Ezek bármelyikének megvolna az az alapvető előnye az északiakkal (Aquincum, Kiscell, Káposztásmegyer) szemben, hogy elérhetőségük nem volna egyetlen — mindenképpen a központon átvezető — közlekedési vonal függvénye. Délen ugyanis 1995-ben már ott lesz az Ml-estől az M5-ösig vezető M0- s autópálya, amely az egész világgal, de magával a várossal is oldott kapcsolatot teremt.
Benyó Bertalan
Magyar Nemzet 1988.július 30. 14.o. 7.o.