Olvasói levél
 

Talán még soha nem éreztem a világkiállítás pártolását olyan elfogultnak, mint a 35. szám Sürget az idő című cikkében. Különösen arra gondolok, ahogy a cikk az új építendő metró nagyszerűségét, halaszthatatlanságát ecseteli anélkül, hogy a költségeiről és nemzetgazdasági hatásáról szó esne, Nos, csak a Bocskai út és a Kálvin tér közötti 2,5 km-es belső szakasz megvalósításának várható költsége — az 1987-es előterjesztés szerint — 1986-os (!) árszinten 10,3 milliárd Ft. Vajon mennyire becsülhető akkor az Örsödig meghosszabbított egész 7,5 km, mégpedig folyóáron? Budapest tömegközlekedésének az állami támogatása évi 10 milliárd Ft, méghozzá jelentős mértékben éppen a metró miatt. Megdöbbent, hogy most, amikor ráfizetésességük miatt üzemek, bányák tucatjának a bezárását tervezik, és százezreknek kell új munka után nézni, ennyire lelkesen és kételyek nélkül lehet beszélni egy olyan több tízmilliárd forintos beruházás feltétlen szükségességéről, amelytől a budapesti központ rendszerének — amúgy is nyomasztó — fenntartási költségei tovább fognak növekedni. Arra a kérdésre, hogy "melyik a legideálisabb helyszín", az a válasz, hogy "ez... Örsöd (Gazdagrét) térsége". Ennek az indokolása azzal a súlyosan félrevezető állítással kezdődik, hogy "Itt találkozik három rendkívül fontos közút — az M0-s, az M1-es és az M7-es autópálya...". Az igazság az, hogy csak az M1-es és M7-es egyesített vonala van közel Örsöd-dűlőhöz. Ennek a két autópályának az M0-sal Törökbálinton túl, az Örsöd-dűlőtől 7—8 km-re lesznek a csomópontjai. Márpedig az M0-s ma az a beruházás, amely a leginkább képes az ország fojtogató területi centralizáltságát oldani, hatalmas területek hasznosságát, értékét emelni, új tőke keletkezésének a folyamatát elindítani. Az Örsöd-dűlő azonban messzebb van az M0-stól, semhogy az ott megrendezett világkiállítás a körgyűrű jótékony hatását erősíthetné. Ellenkezőleg. (Különös tekintettel a minden áron megépítendő új metróra, a világkiállítás a főváros központjának ma is nyomasztó fejlesztési prioritását fogja tovább növelni.)

így aztan vajmi kevés hitele lehet a - háborgó vidékiek felé címzett - nyugtatgató kioktatásnak: "Bár kétségtelen, a kezdeti időben növekednek a különbségek, ám utána az elért sikerek láttán a beruházási kedv minden bizonnyal kiterjed az ország keleti felére is." Ismét az aranytojást tojó tyúk tanmeséjét kellene komolyan vennünk?

Benyó Bertalan

Magyarország 1989/37 31.o.

nyitóoldal