Nyitottság vagy zártság
Az Élet és Irodalom 1980. július11-i számának egyik szerkesztői üzenetében örömmel olvastam Petz Jánosnak arról az igényéről, hogy jó volna, ha a hídvitának az ÉS is teret adna. A Hazafias Népfront településpolitikai bizottságának azon az ülésén, amelyről Petz János említést tesz, magam is jelen voltam. Azt hiszem, kétféle gondolkodásmód ütközik össze ebben a vitában. Az egyiknek a belső-budapesti közlekedési gondok vannak a figyelme előterében, és minden mást csak ettől takarva, homályosan képes látni. A másik gondolkodásmód központi kérdése, hogy százféle gondunk, bajunk oldására irányuló törekvésünk során egy híd megépítése cselekvési kényszereinket fogja-e növelni vagy lehetőségeinket bővíteni. Úgy látszik, a kétféle gondolkodásmódot nem lehet összebékíteni. így viszont nagyon fontos volna, hogy a döntéshozó hivatal és a döntést előkészítő tervezés mindig érezze kötelességének, hogy minden felmerülő kérdésre a nyilvánosság előtt adjon kimerítő választ.
De vajon hol és hogyan hozzáférhetők például az említett ülés egyik előadása során említett vizsgálatok, számítások? Az illetékes válasza biztató: telefonmegbeszélés után megtekinthetők munkahelyén, a Fővárosi Mélyéptervnél. Vagyis, ha valaki kételkedik a számítások kellően messzire tekintő, alapos, őszinte voltában, hívja fel a Fővárosi Mélyéptervet és majd ott belenézhet ezekbe a munkákba. A lehetőség örvendetes. A sokéves kedvezőtlen tapasztalat óvatosságra int. Kérdésekre késztet. Vajon ily módon nem tartható távol minden szakember, vajon nem jár egzisztenciális kockázattal nyíltan
kételkedni egy hivatalosan támogatott és jóváhagyott terv helyességében? Ncm beszélve arról, hogy aki ilyen játékba belemegy, esetleg könnyen leszerelhető, kifárasztható (a keresett fél szabadságon van fontos tárgyalása van, elutazott).
A tervezési-döntési rendszer nyitottságáról vagy zártságáról van szó. Ha a nyilvánosság elé csak a színes propagandaanyagok kerülnek, a tervezés folyamata pedig intézménycscn nem hozzáférhető a nyilvánosság számára, ennek a legsúlyosabb következménye a tervezésben részt vevők elkötelezettsége feletteseiknek, akik a feladatot meghatározzák, és akiktől függ érvényesülésük. Hiányzik munkájuk társadalmi ellenőrzése, ezzel hiányoznak a társadalmi megtámaszkodási lehetőségek arra az esetre, ha a tervező felismeri a diktált, sugallt célok, szempontok hibás voltát. Különböző gondolkodásmódoknak kell összeütközniük a tervezésben. Csak így lehet elkerülni az olyan — arc nélküli — döntéseket, amelyeket később tragikusnak és jóvátehetetlennek kell ítélnünk. A különböző gondolkodásmódok összeütközéséhez pedig tér kell, fórum. Ezért örültem meg úgy annak, hogy az ÉS-ben feltűnni láttam a Duna-hidak kérdését.
Benyó Bertalan
Élet és Irodalom 1986.07.25. 2.o.