Érvek Csepel mellett
 

 

Tavaly ősszel megállapodás született az osztrák és a magyar kormány között, hogy 1995-ben Bécs és Budapest közösen rendezik meg a világkiállítást. Bizonyára meghányták-vetették már eddig is és fogják még ezután is, hogy az ezzel járó kiadások arányban lesznek-e a várható haszonnal. 1995-ben lesz a honfoglalás 1100., 5 évvel később pedig Szent István megkoronázásának, a magyar állam megalapitásának 1000. évfordulója. Azzal mindenképpen tartozunk magunknak, hogy ezeket az évfordulókat méltóképpen megünnepeljük, és akkor az a többlet, amit a világkiállítás Béccsel közös megrendezése jelent, már kifizetődő lehet.

Akár a várható terheket, akár az eredményt nézem, azt érzem a legizgalmasabb kérdésnek, hol épitsük fel ezt a világkiállítást. Most épül Budapest déli határában az M0 autópályagyűrű déli szakasza. Ennek a 6-os út és az M5 autópálya közötti része 1990 októberéig kész lesz. 1995-ig pedig várhatóan megépül egészen az Ml-ig. Javaslom, vizsgáljuk meg azt a lehetőséget, hogy a kiállítási területet valahol Csepel és Halásztelek, illetve Szigetszentmiklós között, az autópálya közelében hozzuk létre. A következőket tudnám a javaslatom mellett felhozni:

• Az egész városban nincs még egy olyan alkalmas nagyságú szabad terület, amelynek a nemzetközi, az országos és a városi forgalomba való bekapcsolása akár csak megközelítően ilyen jól megoldható volna.
• A nagy szabad terület jelentőségét különösen az növeli, hogy a két város közötti megosztásnál Budapestre főleg a mezőgazdasági világkiállítást képzelték.
• A közelben van egy kitűnő lehetőségeket rejtő szabad ártéri Duna-part, amellyel szemben — a nagytétényi oldalon — szintén ártéri erdőkkel fedett partszakasz húzódik.
• A közelben vannak a szigetszentmiklósi kavicsbányatavak, amelyeknek a rendezésére a világkiállítástól függetlenül is sor kell, hogy kerüljön.
• A lakihegyi adótorony, mint ipari műemlék — megfelelő építészeti megoldás mellett — a kiállítás jelképévé is válhatna.

Hogy mit jelentene ez Csepelnek, azt lehetetlen volna akár becsülni is. Csepel egy évszázada mostohagyerek a főváros fejlődésében (mióta a vasutat — egy hatalmas S kanyart leirva — Csepelt elkerülve vezették át a Dunán). Most mód volna a törlesztésre, méghozzá úgy, hogy ezen a főváros is, az egész ország is csak nyerne.

Hiba volna, ha nem délen, hanem északon jelölnénk ki a világkiállítás helyét. Délen, az autópálya-körgyűrű épülő szakasza mentén egyébként nemcsak a Csepel alatti terület, hanem például Soroksárnak az M5 és az M0 közötti szöglete (a Kertészeti Egyetem hatalmas botanikus kertjével) is számításba jöhetne. Az ország a fővárostól túlnyomórészt dél felé terül el, a Bécs felől és ezzel Nyugat-Európa felől jövő Ml autópálya is délről csatlakozik a városi hálózathoz, de a főváros, illetve az ország légikikötője is délen van, és nagyon jól kapcsolódik a leendő M0 autópálya-körgyűrűhöz. Egy északon felépített világkiállítás ismét a központon áthaladó forgalmat növelné.

Legalábbis ne szűkítsük le olyan sietve a helykiválasztási alternatívák körét. Még csak néhány hónapja, hogy a világkiállítás megrendezéséről megállapodtak, még szinte alig tudunk róla, de máris ilyeneket lehet olvasni: „...a világkiállítás Buda északi részén lesz". Ne vágjunk ennyire elébe egy olyan közös gondolkodásnak, amelynek során egy sok szempontból kedvező megoldás kiérlelődhet.

Benyó Bertalan

Figyelő 1988. június 2. 2.o.

nyitóoldal