Már nagyon sokszor olvastam, és hallottam beszélni a centralizáció jelenségérõl, a városközpontok egyféle és a perifériák másféle társadalmi-gazdasági-természeti torzulásáról.  Olyan felszínes megnyilatkozással azonban errõl a kérdésrõl, mint "A kiköltözõket nem veszíti el Budapest" címû, Demszky Gábor fõpolgármesterrel készített interjúban (Népszabadság 2000.03.07), még nem találkoztam. Már maga a cím árulkodó. Mintha ezzel a dologgal a legnagyobb baj az volna, hogy valakik (Budapest megszemélyesítésérõl most ne is beszéljünk) elveszítik vagy nem a kiköltözõket.

Mi is történik valójában? A városok fejlõdésével foglalkozók elõtt régóta ismert folyamat, hogy ahol valamilyen közlekedési csomópont jön létre, onnan kiszorul a termelés, majd a lakó ember is. A mezõgazdasági és ipari termelésnek a kiszorulása Budapest belsõ területén (nagyjából a Nagykörúton belül) már egy évszázaddal ezelõttig lezajlott. A folyamat következõ lépcsõje, hogy a forgalmi központból kiszorulnak a lakások, tehát megkezdõdik és egyre gyorsul a kiköltözés. Ez a jelenség itt már évtizedekkel ezelõtt is ijesztõ méreteket öltött.  1970 és 1990 között a belsõ kerületek lakónépessége 177 ezer fõvel, 1/3-ával csökkent !  Ez a csökkenés most is belül a legintenzívebb, de mivel a jelek szerint olyan fokot ért el, hogy már egész Budapestre vetítve is komolyan jelentkezik, a város vezetése számára is húsbavágó lett, és így végre feltûnt.

Ennek a folyamatnak az egész rendszerre nézve iszonyú súlyos következményei vannak, amely mellett el kellene törpülnie, hogy valakik választói, adófizetõi háttere megcsappan. A központot egyre kizárólagosabban maga a forgalom ill. a leginkább forgalom- és információigényes szféra (bankok, kereskedelem, igazgatás, vendéglátás, médiák, szellemi élet stb.) foglalja el. Miután a központ forgalmi igénye ennek visszahatásaképpen az egekbe szökik, a rendszer újra meg újra a központba vezetõ pályák fejlesztésére kényszerül. Így viszont a külsõ kapcsolatok elsorvadnak, és a piacot minden és mindenki túlnyomórészt csak központban vagy a központon keresztül tudja elérni. Folyamatosan egyre több anyagot, vizet, energiát kell egyre messzebbrõl a központba beszállítani és egyre több szennyvizet, szemetet, törmeléket egyre messzebbre eltávolítani. Egyre nagyobb tömegû embernek is egyre messzebbrõl kell a központba be- vagy azon keresztülutaznia és vissza.

A fékevesztett centralizáció miatt gazdálkodásunk így mind pazarlóbbá válik, milliók válnak kiszolgáltatottá, ha nem éppen földönfutóvá, fajok pusztulnak ki, hegyek, erdõk tûnnek el. És akkor azt kell olvasnunk: "A megoldást a fizetõképes, polgárosodó réteg igényeinek megfelelõ lakások kialakítása jelenti".

Nem arra kellene végre összpontosítanunk és annak az útját-módját keresnünk, hogy oldjuk a centralizációs feszültségeket?

 Bp. 2000.03.12.

nyitóoldal