Alapelv és érvényesítése
 

A regionális terv szerepe a „Balatonkutatásban"
 

Az alapelv: Minden társadalmilag és környezetileg kedvező változás alapfeltétele a központi döntések társadalmi ellenőrzöttsége.

Egy balatonkutatási téma

A Balaton regionális környezetvédelmi kutatási programjának 44 témája közül az egyik „A regionális terv szerepe a környezetvédelem szervezésében és az intézkedések megalapozásában”. A kutatás 1982-ben indult, és kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a kutató nézetei — kutatásról, tervezésről, környezetvédelemről — ütköznek a témával kapcsolatos hivatalos szándékokkal. A kutatásra nézve a központi döntések társadalmi ellenőrzöttsége azt jelenti, hogy bármely központi szerv, amely rendelkezik kutatások finanszírozásához szükséges anyagi alapokkal, az egész társadalom előtt felelős ezeknek az alapoknak helyes felhasználásáért és nemcsak felettesei szűk köre előtt, a kutató pedig szintén az egész társadalom előtt felelős a kutatás helyes irányáért és nemcsak az ellenőrző-irányító szervezet szűk köre előtt.

A kutatásnak eddig két jelentését közölte le folyóirat: „A regionális terv és a környezetvédelem a Balaton térségében”, Pécsi Műszaki Szemle 1983.4. sz. p. 17—20.; „Területpolitikai párbeszéd”, Magyar Tudomány 1984/9 p. 697—704. A kutató szeretne valóságos, nyilvánosság előtti vitát kiváltani, közölve saját felfogását, a kutatással szembeni hivatalos álláspontot, ahogy az a kutató számára két év alatt kirajzolódott, a hivatalos állásponttal szembeni érveket, végül a kutatás eddigi eredményeként a környezetalakulás befolyásolásának egy lehetséges módját.

A kutató legfontosabb megállapításai

A tervezés, mint bármi, csak úgy lehet társadalmilag és ökológiailag kedvező hatású, ha nem hiányzik a nyílt területpolitikai párbeszéd. Az olyan területpolitikai párbeszéd, amely konok következetességgel a körül a kérdés körül zajlik, hogy az érvényes és érlelődő döntések a feszültségek növekedését, vagy oldódását, a tervezési-fejlesztési mozgástér szűkülését vagy bővülését eredményezik-e? A tervezés-fejlesztési mozgástér szűkülésére, vagy bővülésére a legerősebb, legnagyobb távlatú hatást a közlekedéshálózat fejlesztése gyakorolja.

A Balaton térségében a fejlődés feszültségeit az okozza, hogy megyényi területek forgalma, fejlesztése nehezedik a valószínűtlenül keskeny partsáv környezetére. Ugyanis ez a nagy terület teljes egészében a parton futó forgalmi vonalra (7-es út, vasút, stb.) van — egymástól elszigetelt mellékvonalakkal — forgalmilag rákötve, gazdaságilag, társadalmilag mereven ráutalva. Minden fejlesztéssel újra és újra a parton futó főútvonalaktól (út, vasút, csatorna, gáz, stb.) kell kiindulni. Minden fejlesztés tehát kényszer, és újabb kényszerek keletkezéséhez, a tervezési-fejlesztési mozgástér beszűküléséhez vezet.

A fejlődésnek ezeket a feszültségeit az M7-es autópálya építésének várható folytatása rendkívül meg fogja növelni. Többszörösére növeli ugyanis a partmenti vonal átbocsátó képességét, miközben — a különszintű kereszteződésekkel megakadályozva az autópályára való közvetlen rákapcsolódást — konzerválja a fejlesztések területi megoszlásának, előbb kifejtett merev kényszerét. A különszintű kereszteződések miatt a part menti sáv mögött lévő hatalmas és potenciálisan nagy jelentőségű területek csak a parti sávon keresztül kapcsolódhatnak rá az autópályára, és így továbbra is csak a parti sávon keresztül kapcsolódhatnak össze egymással és más térségekkel, tehát továbbra is a parti sávban lesz legkövetelőbben sürgős minden fejlesztés. Ott ahol a fejlesztés a legköltségesebb (csillagászati telekárak), legkörülményesebb (szűk hely, nagy forgalom stb.) és további fejlesztések kényszerét teremti meg.

A hivatalos álláspont

A kutatással szemben az ellenőrző-irányító szervezet legsúlyosabb kifogásai, amelyek miatt ez a — közlekedéshálózat fejlesztésének és a környezet alakulásának kapcsolatára összpontosító — kutatás egyenlőre nem folytatható, a következők:

A környezetvédelmiség

A környezetvédelem szó úgy agyon van használva, hogy annak címén sokszor a legveszélyesebb környezet elleni merényleteket követik el. A környezet rendszer, nem pedig a levegő, a víz, a talaj, a növények, az állatok, az emberek és az emberi létesítmények valamilyen összessége. A környezetben az előbbi elemek beláthatatlanul változatos összefüggéseikkel együtt vannak jelen. Ha tehát megelőző környezetvédelemről, távlati tervezésről beszélünk, ebben az összefüggésben nem attól lesz teljes a környezetvédelem, hogy szóba kerül a vízminőség, a levegő védelme, a csend védelme, a szemételhelyezés, a talajvédelem és a sok egyéb védelem mind. A végbemenő folyamatokra kell összpontosítani, a környezet — mint teljes rendszer — alakulási folyamatának feszültségterhes pontjaira, azokra a pontokra, ahol a mutatkozó feladataink messze meghaladják egyáltalán elképzelhető lehetőségeinket, ahol az elért eredmények legalábbis nincsenek arányban kifejtett erőfeszítésekkel, egyszóval, ahol cselekvésünket a kényszer igazolja, nem pedig a következmények időben, térben messzetekintő átgondolása. Olyan kérdésekre kell tehát választ keresnünk, hogy mi okozza a Balaton térségében a fejlődés feszültségeit, és milyen pontokon nyílik lehetőség a kényszerfolyamatokba való kedvező beavatkozásra. Ezek a legmélyebb értelemben vett megelőző (távlati, regionális) környezetvédelem kérdései.

Lehet-e, szabad-e a BRRT megvalósításáról beszélni?

(Itt utalni kell a már jelzett dolgozatra: A regionális terv és a környezetvédelem a Balaton térségében, Pécsi Műszaki Szemle 1983. 4. sz.)

Mindenekelőtt tisztázni kellene, hogy minek a megvalósulásáról van szó. A BRRT-ben ugyanis megszámlálhatatlan cél, elhatározás van megfogalmazva (formájuk szerint javaslat, utasítás, felszólítás, előrejelzés, feltételzés). Erre a rengeteg célkitűzésre mindahányra jellemző két dolog.

Az egyik, hogy vagy megmaradnak az általánosságok szintjén, vagy ködösen vannak megfogalmazva, esetleg ködösek is, általánosak is. Mindenesetre bármi történik, csak elbírálás, nézőpont kérdése, hogy megvalósultnak lássuk a BRRT „célkitűzéseit”.

A másik, ami jellemző a BRRT elhatározásaira, hogy a terv nem foglalkozik ezeknek az egymásra hatásával, folyamati összefüggéseikkel. Mindez annak a következménye, hogy a regionális tervezés mögül hiányzik a nyílt területpolitikai párbeszéd szilárd háttere.

Azért persze végig lehetne venni a BRRT sok környezetvédelmi jellegű megállapítását, javaslatát. De hogy ne vesszünk el a rengeteg rendkívül különböző súlyú, fontosságú megjegyzés között, meg kell egyezni az illetékes hivatal képviselőjével a környezetvédelmi javaslatok csoportosításában, fontossági sorrendjében. Meg kell beszélni, hogyan értelmezendők bizonyos mondatok, szavak, kategóriák. Vagyis mielőtt bármit mondhatnánk a „megvalósulásról”, feltételeznünk kell valamilyen szervről, szervekről, hogy illetékesek, hogy felhatalmazásuk van időről-időre konkrét tartalommal megtölteni, értelmezni, fontossági sorrendbe helyezni a BRRT javaslatait. így viszont valójában nem a BRRT megvalósulási folyamatáról van szó, hanem arról, hogy milyen az éppen érvényes hivatalos vélemény a dolgok állásáról. Ez azonos az éppen legerősebb szándékok igazolásával, és homlokegyenest az ellenkezője annak a nyílt területpolitikai párbeszédnek, amely a tervezés társadalmi és környezeti fejlődésre kedvező hatásának előfeltétele. Ennek a területpolitikai párbeszédnek éppen a körül a kérdés körül kellene zajlania, hogy az éppen érvényesülő fejlesztési szándékok a feszültségek növekedéséhez vagy oldódásához vezetnek-e.

A tapasztalható kedvező változások értékelése

Hogyan alkotunk képet a környezeti állapotról? Ha a környezetet mint a környezeti elemek összességét, a környezeti állapotot, mint ezeknek a környezeti elemeknek az állapotát képzeljük el.

A Balatonon 1971 óta mérik — összehasonlíthatóan, idősorba rendezhetően — a víz klorofil-tartalmát. A Balaton partján rendszeresen mérik a levegő bizonyos szennyezési értékeit is. Az utóbbi években ezekben a mért értékekben javulás volt tapasztalható. Levonhatnánk tehát a következtetést, hogy a BRRT érvénybe lépése óta jelentősen javult a környezet állapota a Balaton körül. Ez azonban tökéletesen félrevezető, és általában félrevezető a környezet állapotából vonni le következtetést a távlati tervezés (a BRRT távlati terv) számára. A környezet ugyanis, mint minden rendszer, nem az elemek összessége csupán, hanem annál sokkal több, és egészében, összefüggéseivel együtt mozgásban van.

A legnagyobb baj, amely miatt a környezeti elemek állapotára összpontosító tervezés a társadalomra és a környezetre nézve súlyos veszélyeket rejt magában, hogy ez a gondolkodási módszer kiszorítja a figyelem előteréből a térség legsúlyosabb és a teljes rendszer, az egész környezet alakulását érintő problémáját. Közben éppenséggel olyan fejlesztésekre ösztönözhet, amelyek — a parti sáv társadalmi-gazdasági súlyát tovább növelve — a környezetet a legkiterjedtebben és térben, időben legmesszebb hatóan károsítják.

Az általános érdeklődés homlokteréből kiszoruló fő probléma a terület értékében végbemenő — minden képzeletet felülmúló — polarizáció, a néhányszáz méter széles parti sáv területfelhasználási értékének magasba szökése, és a mögötte elterülő hatalmas területek értékének csökkenése. Ez önmagát erősítő folyamat, hiszen emiatt a keskeny partsáv ellenállhatatlan erővel magához vonzza a térségben lehetséges fejlesztések nagy részét, visszahatásképpen pedig még jobban felerősödik az értékpolarizációs folyamat. Ennek a sokszorosan gerjesztett folyamatnak az elindítója a vasútvonal megépítése volt, legfőbb gerjesztő eleme újra és újra a part menti forgalmi vonal fejlesztése.

A környezet alakulásának befolyásolása

Ha a környezet alakulását átfogóan és távlatilag is kedvezően akarjuk befolyásolni, ezt csak a fejlesztések — fent leírt — kényszerfolyamatának megtörésével tehetjük.

Ehhez mindenekelőtt a valóságosan ható fejlesztési szándékokat szükséges a lehető legszélesebb körben megismerni. Ezzel visszajutottunk minden kedvező változás alapfeltételéhez, amely a központi döntések társadalmi ellenőrzöttsége. Úgy tűnhet, hogy ezen a ponton a kutatás falba ütközik. Ha ugyanis a központi döntéseket hozó szervek nincsenek válaszkényszerben, reménytelennek tűnhet a valóságosan ható fejlesztési szándékok megismerésére törekedni. A kutató azonban a két év alatt következetesen a mégiscsak meglevő lehetőségek megtalálására, módszertanának kidolgozására törekedett. Hogyan lehetséges a fejlesztési szándékokat megismerni és befolyásolni? A kutatás eredményeképpen e tájékozódás egyik járható útjának az látszik, ha a döntéshozó szervhez közel álló tervező, kutató intézet — szerződésben vállalt megbízásra — ad pontos tájékoztatást a jelenleg folyamatban levő fejlesztésekről és a jelenleg érvényesnek tekinthető, illetve tekintendő fejlesztési döntésekről.

Egy ilyen — megbízásra készített — tájékoztatóra támaszkodva lehet gondolkodni azon, hogy a fejlesztések kényszerfolyamata hol, melyik ponton, vagy milyen pontokon teszi lehetővé a beavatkozást.

Ennek természetesen anyagi feltételei is vannak, és kérdés, hogy a tervezések, kutatások zárt rendszerében hogyan lehet egy ilyen újszerű kísérleti tervezés számára az anyagi feltételeket biztositani. Nyilvánvaló, hogy ennek a módja e kísérleti tervezés szükségességének széles körű tudatosítása. Ehhez azonban először a kutatásnak kell nyílttá válnia. Ennek a széles körű tudatosításnak éppúgy, mint egy sor kérdés tisztázásának az a feltétele, hogy ez kerüljön a kutatással kapcsolatos vita középpontjába. Végül a fejlesztések elemzésének a legszélesebb társadalmi nyilvánosság előtt kell történnie, mert minden döntéshez személyek vagy csoportok érdekei fűződnek.

Benyó Bertalan

Városépítés 1984. 6 sz. 30.o.

nyitóoldal